...
Mivel tartott a
főnökétől, a vonatról első útja egy telefonfülkéhez
vezetett, ahol bejelentette, hogy megérkezett és várja a további
utasításokat a találka helyére és idejére vonatkozóan. Már
meg sem lepődött azon, hogy János nem örült az ily késői
érkezésnek, s kelletlenül adta tudtára, hogy még aznap délben
meg kell ejteni a találkozót egy belvárosi étteremben.
Elena előtte egy kis
felfrissülésre vágyott, úgyhogy bejelentkezett egy olcsó motelbe
a város szélén, lezuhanyzott, összeszedte magát s egy fekete
kosztümöt öltött, hogy minél hivatalosabban nézzen ki. A
megbeszélt hely egy ötcsillagos hotel Szajnára néző étterme
volt – János hogy fog örülni a számlának, amit küld majd az
ebédről – gondolta felderülve. Belépett, s a hely eleganciája
azonnal magával ragadta. Ilyen kifinomult stílusú éttermet még
nem is látott. Az asztalokat vázában álló fehér rózsák
díszítették, a terítők halványzöld színűek voltak, s a
helységet egy hatalmas kristálycsillár világította meg.
Mikor megérkezett és
bejelentkezett a recepción, lesegítették a kabátját, s az
asztalához vezették, ahol a francia üzleti partner már várta.
Mikor meglátta Elenát, fölállt, kezet csókolt, s kihúzta számár
a széket. Kellemesen megebédeltek, Elena megkóstolta a séf
ajánlatát, majd az üzletre tértek. Az férfi illemtudó és
előzékeny volt, Elenának nem volt nehéz dolga, s mindketten
elégedetten búcsúztak el egymástól.
Az étteremből kifele
menet a falon függő hatalmas tükörben elkapta saját tekintetét.
Boldognak kéne lennie, hiszen itt van Párizsban, most ütött
nyélbe egy fantasztikus üzletet, de valahogyan mégsem érezte
magát kicsattanóan. Filip szavai újra és újra előjöttek, bár
nem esett neki jól nyers modora, de végig kellett gondolnia mikre
is hívta fel a figyelmét. El kellene gondolkodnia azon, hogy vajon
elégedett-e jelenlegi sorsával. Változtatásra van szüksége? Ej
mit tudhatja ezt egy idegen, aki szinte nem is ismeri – gondolta.
Sétált egy ideig a parton, mire talált egy telefonfülkét,
ahonnan tájékoztatta Jánost az üzlet kimeneteléről, s őszintén
szólva jól esett volna neki az elismerés, egy-két jó szó, de
ezeket hiába várta. Főnöke örömmel nyugtázta az előrelépést,
s fejben már számolgatta is a jövőbeli bevételt, azonban
felszólította Elenát, hogy mihamarabb térjen haza, s elmesélte
neki miféle feladatokkal foglalatoskodnak odahaza. Elena úgy hitte
ha már eljutott a divat fővárosába, körül szeretett volna
nézni. János hallani sem akart róla, s szinte parancsolóan küldte
el a reptérre, hiszen most már indítottak járatokat. Elena
csalódottan hallgatta János szónoklatát a szorgalomról, a jó
beosztott jellemzéséről, s szinte már nem is figyelt oda,
kitekintett az üvegen, s amit ott látott, attól egyszerre
megváltozott minden. Az utca túlsó végén egy fekete Mercédesz
állt meg amiből nem más szállt ki, mint Filip. Sötétszürke
öltönyt viselt halvány nyakkendővel, zsebében egy szál vörös
rózsával, s fürkészően tekintgetett körbe, mintha az egész
negyed képét az eszébe akarná vésni. Az órájára pillantott,
egy kis kopottas, barna színű ládát húzott elő a kocsiból,
slusszkulcsot a zsebébe süllyesztette,
majd elindult a híd felé.
Ahogy a férfit figyelte,
főnöke még mindig kitartóan magyarázott neki, de ő hirtelen
félbeszakította.
- Bocsáss meg, hogy
közbeszólok, de ne fojtasd!
- Ezt meg hogy érted ? -
hangja meglepett volt, nem szokta meg, hogy csak úgy félbeszakítsák
- Nem lesz rá szükség,
mert én itt maradok még pár napra, s ha ez nem tetszik, akkor
felmondok – végre kimondta. Szinte maga sem hitte el, hogy képes
rá, a sarkára állt, és ezúttal nem rejtette véka alá érzéseit.
Szavait hosszú csend követte a vonal túlsó végéből, azt hitte
János lerakta. Már keresgélte az aprót, amit majd bedob, ha még
hosszabbra nyúlik a beszélgetés, de ekkor válasz érkezett.
- Ne
őrülj meg! Nem értem mi ütött beléd.
- Egyáltalán nem
becsülöd meg a munkámat, nem érzem magam jól ebben a
munkakörben.
- Tőlem ne várd, hogy
térden csúszva esedezzek a bocsánatodért! - kissé felemelte a
hangját, lehetett hallani az idegességet.
- Akkor Isten veled! -
Mérgelődő dünnyögés lett erre a válasz, majd a vonal
megszakadt.
Filipnek a vonatról
leszállva első útja az ügynökség párizsi központjába
vezetett, ahol az előre megígért segítség már várta. Három
embert küldtek mellé, hogy rendben menjen a bevetés, köztük volt
Randolph, a kigyúrt égimeszelő, aki bár
termete nem ezt sugallata, mégis hidegvérűségéről és
precizitásáról volt híres. Rendkívül bölcsen tudott a hirtelen
helyzetekben dönteni, rá mindig is lehet számítani. Marty
volt Rannak szinte teljes ellentéte, kissé alacsony, véznább
alkatú, kócos barna hajú, szemüveges de rendkívül fürge tagja
a csapatnak, emellett ő volt a műszaki felelős. Termete miatt nem
szívesen ment nyílt terepre, jobban szerette egy szűkös, sötét
furgonban meghúzódva követni az eseményeket, navigálva,s segítve
őket a környezet megtisztításával. Ő volt egy-egy bevetésen a
központ, számítógéppel szinte bárhova bejutott. A csapat
harmadik tagja egy új, ügynök volt, akit nemrégen helyeztek ki
éles bevetésre. Amber, a szőke hajú,
megnyerő külsejű fiatal kém repesett az örömtől, amikor
meghallotta a hírt, hogy végre megbízatást kapott, s nem is
akárkik mellett. Filip nem nagyon ismerte őt, de mint mindig, nem
halasztotta el az aktájának az átnézését. Semmi szembetűnőt
nem talált rajta, hasonló volt a többi ügynökéhez, meg voltak
említve a helyek, ahol eddig szolgált, egy-két kitüntetés, az
iskola, ahová járt. Nem látott benne semmi gyanúsat, hacsak nem
azt, hogy egy ilyen fiatal kém itt kezdi a pályafutását.
Összeültek négyen,
hogy megbeszéljék a bevetés részleteit. Elmondta Filip, hogy az
átadás az úgynevezett Új-hídnál fog megtörténni, ahová
minden bizonnyal egyedül kell mennie, de a többiek feladata lesz,
hogy fedezzék őt és a távolból figyeljék.
Ran
feladata volt a lehető legközelebb maradni Filiphez, turistaként
egy fényképezőgépnek álcázott szuper érzékeny, optikai
zoom-al rendelkező távcsővel egész idő alatt a nyomában lesz.
Amber egy közeli háztetőn foglal helyet
egy távcsöves puskával abban az esetben, ha valakit észrevétlenül
le kéne szedni. Végül pedig Marty egy
koszos fehér furgonból figyeli az eseményeket, hozzákapcsolódik
a térfigyelő kamerákhoz, s létrehozza a kapcsolatot a csapat
tagjai között.
Nem telt bele sok idő, a
vörös rózsát Filip öltönyén hamar észrevették, s egy hosszú
fekete limuzin parkolt le közvetlenül mellette. Kinyílt az ajtó,
s utasították, hogy szálljon be. Beült, s három kigyúrt, kopasz
testőrrel találta szembe magát, akik rögtön ellenőrizték is,
hogy nincs-e nála fegyver. Az egyik buldog rámutatott a barna
ládára és morgott egyet, mire Filip felnyitotta a fedelét és
biztosította arról, hogy kizárólag a titkos iratokat
tartalmazzák. Gyanította, hogy a főnökük nincs az autóban, de
miután megmotozták, intettek a sofőrnek, aki elindult. Az ablakok
belülről is le voltak sötétítve, így nem tudta merre haladnak,
csak remélte, hogy Marty érzékelte a
jelet, melyet az órájában elrejtett nyomkövető sugárzott.
Ran,
fotót készített az autóról, s nyomban motorra pattant, hogy
követni tudja őket. Amber lesietett a
tetőről a furgonba,s Marty navigálása
segítségével követte a jeleket.
Az őrök egész úton
meg sem szólaltak, kitartóan figyelték Filipet nehogy valami
turpisságon kapják. Egyszer csak a hosszú luxusautó leparkolt, s
Filipet kitessékelték az autóból. Egy üres raktárépületben
lehettek, a koszos ablakokon nem lehetett se ki, se be látni. Volt
még ott egy Fekete BMW- melyből kiszállt egy magas ötvenes, de jó
állapotban lévő férfi. Látszott rajta, hogy rendesen karban
tartja magát. Talpig fehérben volt, mint egy igazi kifinomult, a
köznéptől elzárkózott multimilliomos. A három testőrt
kiküldte, hogy a kapu előtt őrködjenek, s egy előre odakészített
asztalhoz vezette.
A tökéletesen fehér,
földig érő terítővel fedett asztal körül két szék volt
elhelyezve egymással szemben.
Foglaljon helyet –
mutatott a székre, majd leült ő is. Intett a sofőrjének, aki
még mindig az autóban ült,s az egy fém tálcát hozott elő,
letette az asztalra, majd visszaült a kocsiba, de szeme végig a
visszapillantó tükrön maradt.
A tálcán pénzkötegek
tornyosultak, de az látszott, hogy nem a teljes összeg.
Hol a többi ? -
vonta föl a szemöldökét Filip
Biztos helyen. Amint
megkapom az aktákat, átadom a többit.
Eközben Ran és a
többiek megérkeztek az elhagyatott környéken álló épülethez,
ahol három őr fogadta őket. Ran közel
hajtott a három férfihoz, akik azonnal gyanút fogtak, s a
fegyverükhöz kaptak, de nem voltak elég gyorsak, Ran
kifarolt a motorral, amivel felrúgta mindhármukat. A jármű
füstölögve, az oldalára borulva csúszott tovább. Amber
kiugrott a furgonból, védett helyre húzódott, s onnan vette célba
az őröket, egyiküket megsebesítette, a másik kettő nem volt
tiszta célpont.
Filip lassan
felpattintotta a láda zárát, s felnyitotta a tetejét. Egy vaskos
barna dossziét húzott elő, s az asztalra helyezte. Fedor arca
láthatóan felderült, s már nyúlt is volna az aktáért, ha Filip
nem rántja vissza. Szája legörbült, olyan arcot vágott, mint a
kisgyerek, akitől elvették a játékát.
-Igor! – kiáltott oda
a sofőrnek, aki rögtön tudta mit kell tennie, kinyitotta a
csomagtartót, s kivett még egy tálca pénzt. Ismét visszasétált
az autóhoz, de odakintről zajra lett figyelmes, közelebb ment az
ablakhoz, fekete zakója ujjával letörölte a rárakódott port, s
közelebb hajolt, hogy kilásson, ekkor viszont nagy csörrenéssel
betört az ablak és egy vaskos test zuhant rá. A hatalmas súly
alatt elterült, és rögtön elveszítette az eszméletét mind ő,
mind az őr, aki ráesett.
Filip egy gyors
mozdulattal felborította az asztalt és ráugrott Fedorra.
Fedor hanyatt vágódott
a széken Filip súlya alatt, de fel volt készülve a hirtelen
helyzetekre, így könnyedén ledobta magáról. Talpra állt,
előrántotta fegyverét, és a hátára esett Filipre szegezte.
Merész húzás
volt, de most véged! Enyém az akta és enyém a pénz! Senki nem
állíthat meg! - kiáltotta,. Kibiztosította fegyverét, lövésre
készen, de ekkor újabb ablak tört be, egy lövés dördült el, s
a fegyver kirepült a kezéből, pörögve csúszott a padlón.
Amber mászott be az ablakon egy távcsöves puskával a kezében,
melyet még mindig Fedorra irányított. Lassan közelített felé,
de nem vette észre, hogy az őr alatt fekvő sofőr közben magához
tért, s felé kúszott. Egy bicskát húzott ki a zsebéből. Filip
észrevette, s odakiáltott Ambernek, de már késő volt. A sofőr
belevájta Amber combjába a kést. Amber felsikoltott, a földre
hanyatlott, de mielőtt újabb szúrásokat kapott volna, elsütötte
a fegyvert, s a sofőr holtan nyúlt el előtte.
Filip kihasználta az
alkalmat, talpra ugrott, s ismét nekitámadt Fedornak.
Ran meghallotta kintről
Amber sikolyát,s a két félholt őrt maga mögött hagyva besietett
az épületbe. Meglátta a földön vérző Ambert és a harcoló
Filipet. Leguggolt Amberhez, letépte ingujját és odaszorította a
nyílt sebre.
Az őr, akit még Amber
sebesített meg, magához tért, s felmérve a helyzetet, elkezdett a
furgonhoz kúszni. Mikor odaért egy órával ellátott szerkezetet
erősített az autó aljára, s beindította a számlálót. Ekkor
egy fekete Mercédesz tűnt fel a láthatáron, de nem törődött
vele, azzal volt elfoglalva, hogy mentse a bőrét. Marty, aki a
furgonban riasztotta a kommandósokat , ebből nem vett észre
semmit. Az autó lefékezett az őr mellett, Lionel kiugrott belőle,
s hatalmas ütést mért a még mindig csúszó-mászó férfira.
Elena, aki az anyós ülésen ült, tágra nyílt szemekkel figyelte
az eseményeket. Lionel kinyitotta az ajtót, kezébe nyomta a
berettát, s utasította, hogy figyelje az eszméletlent. Odarohant a
furgonhoz, feltépte az ajtaját, s kirángatta, a munkában
elmélyülő Marty-t.
Hatalmas ütést kapott
Fedor az arcába, amitől megtántorodott, de nem esett el, kezeit
fölemelte, hogy védje magát, hiszen Filip megállíthatatlan volt.
Ran miután
megbizonyosodott afelől, hogy Amber a körülményekhez képest el
van látva, Filiphez szaladt, hogy segítsen cselekvésképtelenné
tenni Fedort. Elkezdett rohanni, de le is lassított, mert Filip már
a földön fekvő Fedor hátán ült, kezeit hátracsavarta és
erősen tartotta. Ran beszólt fülesén Martynak, hogy hozzon
bilincset, de nem kapott választ. Tovább szólítgatta, de semmi.
Egymásra néztek Filippel és elkezdett az ajtó felé rohanni,
amikor hatalmas robbanást hallottak odakintről. A fehér furgon a
levegőbe repült.
(folyt.köv.)