Ma Belle III.

...

Mivel tartott a főnökétől, a vonatról első útja egy telefonfülkéhez vezetett, ahol bejelentette, hogy megérkezett és várja a további utasításokat a találka helyére és idejére vonatkozóan. Már meg sem lepődött azon, hogy János nem örült az ily késői érkezésnek, s kelletlenül adta tudtára, hogy még aznap délben meg kell ejteni a találkozót egy belvárosi étteremben.

Elena előtte egy kis felfrissülésre vágyott, úgyhogy bejelentkezett egy olcsó motelbe a város szélén, lezuhanyzott, összeszedte magát s egy fekete kosztümöt öltött, hogy minél hivatalosabban nézzen ki. A megbeszélt hely egy ötcsillagos hotel Szajnára néző étterme volt – János hogy fog örülni a számlának, amit küld majd az ebédről – gondolta felderülve. Belépett, s a hely eleganciája azonnal magával ragadta. Ilyen kifinomult stílusú éttermet még nem is látott. Az asztalokat vázában álló fehér rózsák díszítették, a terítők halványzöld színűek voltak, s a helységet egy hatalmas kristálycsillár világította meg.

Mikor megérkezett és bejelentkezett a recepción, lesegítették a kabátját, s az asztalához vezették, ahol a francia üzleti partner már várta. Mikor meglátta Elenát, fölállt, kezet csókolt, s kihúzta számár a széket. Kellemesen megebédeltek, Elena megkóstolta a séf ajánlatát, majd az üzletre tértek. Az férfi illemtudó és előzékeny volt, Elenának nem volt nehéz dolga, s mindketten elégedetten búcsúztak el egymástól.

Az étteremből kifele menet a falon függő hatalmas tükörben elkapta saját tekintetét. Boldognak kéne lennie, hiszen itt van Párizsban, most ütött nyélbe egy fantasztikus üzletet, de valahogyan mégsem érezte magát kicsattanóan. Filip szavai újra és újra előjöttek, bár nem esett neki jól nyers modora, de végig kellett gondolnia mikre is hívta fel a figyelmét. El kellene gondolkodnia azon, hogy vajon elégedett-e jelenlegi sorsával. Változtatásra van szüksége? Ej mit tudhatja ezt egy idegen, aki szinte nem is ismeri – gondolta. Sétált egy ideig a parton, mire talált egy telefonfülkét, ahonnan tájékoztatta Jánost az üzlet kimeneteléről, s őszintén szólva jól esett volna neki az elismerés, egy-két jó szó, de ezeket hiába várta. Főnöke örömmel nyugtázta az előrelépést, s fejben már számolgatta is a jövőbeli bevételt, azonban felszólította Elenát, hogy mihamarabb térjen haza, s elmesélte neki miféle feladatokkal foglalatoskodnak odahaza. Elena úgy hitte ha már eljutott a divat fővárosába, körül szeretett volna nézni. János hallani sem akart róla, s szinte parancsolóan küldte el a reptérre, hiszen most már indítottak járatokat. Elena csalódottan hallgatta János szónoklatát a szorgalomról, a jó beosztott jellemzéséről, s szinte már nem is figyelt oda, kitekintett az üvegen, s amit ott látott, attól egyszerre megváltozott minden. Az utca túlsó végén egy fekete Mercédesz állt meg amiből nem más szállt ki, mint Filip. Sötétszürke öltönyt viselt halvány nyakkendővel, zsebében egy szál vörös rózsával, s fürkészően tekintgetett körbe, mintha az egész negyed képét az eszébe akarná vésni. Az órájára pillantott, egy kis kopottas, barna színű ládát húzott elő a kocsiból, slusszkulcsot a zsebébe süllyesztette, majd elindult a híd felé.

Ahogy a férfit figyelte, főnöke még mindig kitartóan magyarázott neki, de ő hirtelen félbeszakította.

- Bocsáss meg, hogy közbeszólok, de ne fojtasd!

- Ezt meg hogy érted ? - hangja meglepett volt, nem szokta meg, hogy csak úgy félbeszakítsák

- Nem lesz rá szükség, mert én itt maradok még pár napra, s ha ez nem tetszik, akkor felmondok – végre kimondta. Szinte maga sem hitte el, hogy képes rá, a sarkára állt, és ezúttal nem rejtette véka alá érzéseit. Szavait hosszú csend követte a vonal túlsó végéből, azt hitte János lerakta. Már keresgélte az aprót, amit majd bedob, ha még hosszabbra nyúlik a beszélgetés, de ekkor válasz érkezett.

- Ne őrülj meg! Nem értem mi ütött beléd.

- Egyáltalán nem becsülöd meg a munkámat, nem érzem magam jól ebben a munkakörben.

- Tőlem ne várd, hogy térden csúszva esedezzek a bocsánatodért! - kissé felemelte a hangját, lehetett hallani az idegességet.

- Akkor Isten veled! - Mérgelődő dünnyögés lett erre a válasz, majd a vonal megszakadt.

Filipnek a vonatról leszállva első útja az ügynökség párizsi központjába vezetett, ahol az előre megígért segítség már várta. Három embert küldtek mellé, hogy rendben menjen a bevetés, köztük volt Randolph, a kigyúrt égimeszelő, aki bár termete nem ezt sugallata, mégis hidegvérűségéről és precizitásáról volt híres. Rendkívül bölcsen tudott a hirtelen helyzetekben dönteni, rá mindig is lehet számítani. Marty volt Rannak szinte teljes ellentéte, kissé alacsony, véznább alkatú, kócos barna hajú, szemüveges de rendkívül fürge tagja a csapatnak, emellett ő volt a műszaki felelős. Termete miatt nem szívesen ment nyílt terepre, jobban szerette egy szűkös, sötét furgonban meghúzódva követni az eseményeket, navigálva,s segítve őket a környezet megtisztításával. Ő volt egy-egy bevetésen a központ, számítógéppel szinte bárhova bejutott. A csapat harmadik tagja egy új, ügynök volt, akit nemrégen helyeztek ki éles bevetésre. Amber, a szőke hajú, megnyerő külsejű fiatal kém repesett az örömtől, amikor meghallotta a hírt, hogy végre megbízatást kapott, s nem is akárkik mellett. Filip nem nagyon ismerte őt, de mint mindig, nem halasztotta el az aktájának az átnézését. Semmi szembetűnőt nem talált rajta, hasonló volt a többi ügynökéhez, meg voltak említve a helyek, ahol eddig szolgált, egy-két kitüntetés, az iskola, ahová járt. Nem látott benne semmi gyanúsat, hacsak nem azt, hogy egy ilyen fiatal kém itt kezdi a pályafutását.

Összeültek négyen, hogy megbeszéljék a bevetés részleteit. Elmondta Filip, hogy az átadás az úgynevezett Új-hídnál fog megtörténni, ahová minden bizonnyal egyedül kell mennie, de a többiek feladata lesz, hogy fedezzék őt és a távolból figyeljék.

Ran feladata volt a lehető legközelebb maradni Filiphez, turistaként egy fényképezőgépnek álcázott szuper érzékeny, optikai zoom-al rendelkező távcsővel egész idő alatt a nyomában lesz. Amber egy közeli háztetőn foglal helyet egy távcsöves puskával abban az esetben, ha valakit észrevétlenül le kéne szedni. Végül pedig Marty egy koszos fehér furgonból figyeli az eseményeket, hozzákapcsolódik a térfigyelő kamerákhoz, s létrehozza a kapcsolatot a csapat tagjai között.

Nem telt bele sok idő, a vörös rózsát Filip öltönyén hamar észrevették, s egy hosszú fekete limuzin parkolt le közvetlenül mellette. Kinyílt az ajtó, s utasították, hogy szálljon be. Beült, s három kigyúrt, kopasz testőrrel találta szembe magát, akik rögtön ellenőrizték is, hogy nincs-e nála fegyver. Az egyik buldog rámutatott a barna ládára és morgott egyet, mire Filip felnyitotta a fedelét és biztosította arról, hogy kizárólag a titkos iratokat tartalmazzák. Gyanította, hogy a főnökük nincs az autóban, de miután megmotozták, intettek a sofőrnek, aki elindult. Az ablakok belülről is le voltak sötétítve, így nem tudta merre haladnak, csak remélte, hogy Marty érzékelte a jelet, melyet az órájában elrejtett nyomkövető sugárzott.

Ran, fotót készített az autóról, s nyomban motorra pattant, hogy követni tudja őket. Amber lesietett a tetőről a furgonba,s Marty navigálása segítségével követte a jeleket.

Az őrök egész úton meg sem szólaltak, kitartóan figyelték Filipet nehogy valami turpisságon kapják. Egyszer csak a hosszú luxusautó leparkolt, s Filipet kitessékelték az autóból. Egy üres raktárépületben lehettek, a koszos ablakokon nem lehetett se ki, se be látni. Volt még ott egy Fekete BMW- melyből kiszállt egy magas ötvenes, de jó állapotban lévő férfi. Látszott rajta, hogy rendesen karban tartja magát. Talpig fehérben volt, mint egy igazi kifinomult, a köznéptől elzárkózott multimilliomos. A három testőrt kiküldte, hogy a kapu előtt őrködjenek, s egy előre odakészített asztalhoz vezette.

A tökéletesen fehér, földig érő terítővel fedett asztal körül két szék volt elhelyezve egymással szemben.

• Foglaljon helyet – mutatott a székre, majd leült ő is. Intett a sofőrjének, aki még mindig az autóban ült,s az egy fém tálcát hozott elő, letette az asztalra, majd visszaült a kocsiba, de szeme végig a visszapillantó tükrön maradt.

A tálcán pénzkötegek tornyosultak, de az látszott, hogy nem a teljes összeg.

• Hol a többi ? - vonta föl a szemöldökét Filip
• Biztos helyen. Amint megkapom az aktákat, átadom a többit.

Eközben Ran és a többiek megérkeztek az elhagyatott környéken álló épülethez, ahol három őr fogadta őket. Ran közel hajtott a három férfihoz, akik azonnal gyanút fogtak, s a fegyverükhöz kaptak, de nem voltak elég gyorsak, Ran kifarolt a motorral, amivel felrúgta mindhármukat. A jármű füstölögve, az oldalára borulva csúszott tovább. Amber kiugrott a furgonból, védett helyre húzódott, s onnan vette célba az őröket, egyiküket megsebesítette, a másik kettő nem volt tiszta célpont.

Filip lassan felpattintotta a láda zárát, s felnyitotta a tetejét. Egy vaskos barna dossziét húzott elő, s az asztalra helyezte. Fedor arca láthatóan felderült, s már nyúlt is volna az aktáért, ha Filip nem rántja vissza. Szája legörbült, olyan arcot vágott, mint a kisgyerek, akitől elvették a játékát.

-Igor! – kiáltott oda a sofőrnek, aki rögtön tudta mit kell tennie, kinyitotta a csomagtartót, s kivett még egy tálca pénzt. Ismét visszasétált az autóhoz, de odakintről zajra lett figyelmes, közelebb ment az ablakhoz, fekete zakója ujjával letörölte a rárakódott port, s közelebb hajolt, hogy kilásson, ekkor viszont nagy csörrenéssel betört az ablak és egy vaskos test zuhant rá. A hatalmas súly alatt elterült, és rögtön elveszítette az eszméletét mind ő, mind az őr, aki ráesett.

Filip egy gyors mozdulattal felborította az asztalt és ráugrott Fedorra.

Fedor hanyatt vágódott a széken Filip súlya alatt, de fel volt készülve a hirtelen helyzetekre, így könnyedén ledobta magáról. Talpra állt, előrántotta fegyverét, és a hátára esett Filipre szegezte.

• Merész húzás volt, de most véged! Enyém az akta és enyém a pénz! Senki nem állíthat meg! - kiáltotta,. Kibiztosította fegyverét, lövésre készen, de ekkor újabb ablak tört be, egy lövés dördült el, s a fegyver kirepült a kezéből, pörögve csúszott a padlón. Amber mászott be az ablakon egy távcsöves puskával a kezében, melyet még mindig Fedorra irányított. Lassan közelített felé, de nem vette észre, hogy az őr alatt fekvő sofőr közben magához tért, s felé kúszott. Egy bicskát húzott ki a zsebéből. Filip észrevette, s odakiáltott Ambernek, de már késő volt. A sofőr belevájta Amber combjába a kést. Amber felsikoltott, a földre hanyatlott, de mielőtt újabb szúrásokat kapott volna, elsütötte a fegyvert, s a sofőr holtan nyúlt el előtte.

Filip kihasználta az alkalmat, talpra ugrott, s ismét nekitámadt Fedornak.

Ran meghallotta kintről Amber sikolyát,s a két félholt őrt maga mögött hagyva besietett az épületbe. Meglátta a földön vérző Ambert és a harcoló Filipet. Leguggolt Amberhez, letépte ingujját és odaszorította a nyílt sebre.

Az őr, akit még Amber sebesített meg, magához tért, s felmérve a helyzetet, elkezdett a furgonhoz kúszni. Mikor odaért egy órával ellátott szerkezetet erősített az autó aljára, s beindította a számlálót. Ekkor egy fekete Mercédesz tűnt fel a láthatáron, de nem törődött vele, azzal volt elfoglalva, hogy mentse a bőrét. Marty, aki a furgonban riasztotta a kommandósokat , ebből nem vett észre semmit. Az autó lefékezett az őr mellett, Lionel kiugrott belőle, s hatalmas ütést mért a még mindig csúszó-mászó férfira. Elena, aki az anyós ülésen ült, tágra nyílt szemekkel figyelte az eseményeket. Lionel kinyitotta az ajtót, kezébe nyomta a berettát, s utasította, hogy figyelje az eszméletlent. Odarohant a furgonhoz, feltépte az ajtaját, s kirángatta, a munkában elmélyülő Marty-t.

Hatalmas ütést kapott Fedor az arcába, amitől megtántorodott, de nem esett el, kezeit fölemelte, hogy védje magát, hiszen Filip megállíthatatlan volt.

Ran miután megbizonyosodott afelől, hogy Amber a körülményekhez képest el van látva, Filiphez szaladt, hogy segítsen cselekvésképtelenné tenni Fedort. Elkezdett rohanni, de le is lassított, mert Filip már a földön fekvő Fedor hátán ült, kezeit hátracsavarta és erősen tartotta. Ran beszólt fülesén Martynak, hogy hozzon bilincset, de nem kapott választ. Tovább szólítgatta, de semmi. Egymásra néztek Filippel és elkezdett az ajtó felé rohanni, amikor hatalmas robbanást hallottak odakintről. A fehér furgon a levegőbe repült.

(folyt.köv.)