Párválasztó

Van olyan könyv, aminek elég megnézn a borítóját és máris tudod, hogy el szeretnéd, el kell olvasnod és biztos vagy benne, hogy nyomot hagy majd benned. Kiera Cass könyve pontosan ilyen. A kiválóan megtervezett külső, a hihetetlen eleganciát és kifinomultságot tükröző kép oda vonja az ember tekintetét és talán sokak - akik mindig is szerettünk volna hercegnők lenni, vagy csak hatalmas, díszes ruhát hordani - irigykednek is erre a látványra. Ahogy mostanában elég sok népszerű könyv, ez is egy kitalált jövőbeli társadalomban játszódik, bár ennek bizonyítékai nem mindenhol jelennek meg. Amíg nem tudtam meg, hogy mikor is élnek a szereplők, nagy fejtörést okozott elhelyezni őket az időben, hiszen Tv-t még a szegényebbek is néznek, okostelefonjuk viszont nincsen, király uralkodik, aki hatalmas paoltában él aminek alagsorában mozi van és a gazdagok nagy díszes ruhát hordanak, mégis van, aki a farmert szereti.
A királyi csalad egyetlen sarja Maxon éppen betöltötte tizennyolcadik évét, ami náluk azt jelenti, hogy ideje megfelelő párt választania, s erre a legjobb megoldásuk a Párválasztó. A Párválasztó egy olyan média által sugárzott "játék", amely során az ország területéről, vagyontól, rangtól függetlenül, 35 lánynak lehetősége nyílik arra, hogy megismerkedjen a herceggel és amelyiküket megkedveli, az lesz a felesége. America, a főszereplő egyáltalán nem akar erre jelentkezni, de mivel nagy szükségben élnek és az éhezés sem ismeretlen családja számára, beadja derekát és jelentkezik, megoldva ezzel anyagi gondjaikat.

A világ, melyben élnek nincsen eléggé megszerkesztve, történelmükről keveset tudunk, röviden annyit, hogy a harmadik világháború után vannak, és lázadó csoportok rendszeresen fenyegetésben tartják a királyi családot, de gondolom a trilógia további részeiben többet megtudunk erről a társadalomról. Az emberek itt kasztokba vannak sorolva, ahonnan természetesen erősen nem tanácsos lejjebb házasodni, itt az Elsők az uralkodók, de érdekes módon a Négyesek között vannak tanyasi földművelők, akik mégis magasabb rangot képviselnek az Ötösöknél, akik a művészek - mint America is, aki zenész.

Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Weithermer Miklós hadnagy, Horthy szárnysegédje 1944 őszén egy nagyon titkos, nagyon fontos megbízatást kap. Biztonságos helyre kell szállítania a magyar koronát, valamint Mazalán professzort, aki egy ugyancsak titkos, de rendkívül értékes információ birtokosa. Útja csöppet sem zökkenőmentes, hiszen a nyilasoknak is fáj a foguk nemcsak az információra, de a koronázási ékszerekre is, nem is beszélve Mazalán lányáról Emíliáról, akit szintén meg kell védenie az üldözőktől. Főhősünk, Miklós mindent felad a hazájáért, többször az életét kockáztatva őrzi hazájának jelképét, miközben az új hatalom őt hazaárulóként üldöz.
Remekül sikerült kalandregény, fordulatokban gazdag, s egy pillanatra sem hagyja unatkozni az olvasót.

Őrült divatvilág

Érdekel a divat, odavagy az új ruhákért? Szeretsz öltözködni? Szívesen terveznél ruhákat? A divatvilág kívülről csillogónak és pompásnak látszik, de ne felejtsük el, hogy van egy oldala, amit mi nem látunk. Imogen Edwards - Jones e fényes iparág sötét kulisszatitkaiba avat be élvezhető olvasmányos formában. Megtudhatjuk hogyan készül el egy új kollekció, mennyire kell küzdeniük az új, feltörekvő divattervezőknek, hogy megállják a helyüket és, hogy népszerűek legyenek, bepillantást nyerünk egy divatbemutató színfalai mögé és sok sok érdekes, de egyben felháborító történetet olvashatunk a modellekről és a tervezőkről.

Csoki

Csokoládé imádók klubja

Ha nem tudod milyen könyvet vigyél magaddal a nyaralásra, ajánlom Carole Matthews könyvét, mely szórakoztató és a meleg ellenére is kedved támad majd egy kis csoki falatozáshoz. 
Lucy és három barátnője számára a leghatásosabb gyógyszer a csokoládé. Rendszeresen járnak a Csokoládé imádók Klubjába, ahol kibeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat, szerelemeiket bánataikat a legkülönlegesebb csokoládék mellett. A történet bővelkedik humoros jelenetekkel és a főszereplő személyisége is emberközeli, nem egy ideál, aki mindig jól dönt, mindig tudja mit kell tennie, és mindig ellen tud állni a (csokoládé) kísértésnek. Néhol hibázik, néhol nagyot alakít, de éppen ezért szerethető a karaktere még akkor is, ha nem minden lépésével értünk egyet. 

Bál

A Bál

Egész este az önfeledten táncoló párokat figyelte. Köztük volt nővére is, kiért egykor odáig volt, de a dolgok megváltoztak. A partnerek cserélődtek. Ahogy a parkett szélén álldogált hol közelebb, hol távolabb került. Áhítattal nézte a boldogságot az arcokon, a sugárzó szemeket, a boldog mosolyokat. Nem érdekelte, hogy a párok összeillenek-e vagy sem, ő az egyetértésüket látta. A közös megegyezésüket, a szövetségüket, mely összetartotta őket.

Nagy reményekkel érkezett a Bálba. Úgy hitte az otthoni kevésbé komoly összejövetelek végeztével, a nyílt terepen végre valódi, őszinte sikert érhet el. Mennyit készült az eseményre, a múltat feledni próbálta miközben ékesítette magát. A régi sebek, a régi emlékek még benne voltak, de kész volt őket maga mögött hagyni.

A kastély kívülről csodásan feldíszítve állt tárt ajtókkal, ahová a benti fény, a csillogás, a zene vonzotta be az embereket. Kívülről annyira hívogató látványt nyújtott, hogy eszébe sem jutott, hogy nehézségek adódhatnak oda belépve. Lassan kiszállt a kocsiból, s elengedte azt a biztosan tartó kezet, mely eddig mindig a közelben volt, bármi történjék is. Vegyes érzelmekkel vágott neki a hatalmas lépcsősornak, mely a felcicomázott épületbe vezetett, de eltökélten tette meg a lépéseket.

Az első kép megdöbbentette, a másodiktól elképedt, a harmadik elkeserítette. Az emberek nagy része a teremben egyáltalán nem hasonlított rá. Nem olyan ruhát hordtak, mint ő, nem azt a pezsgőt itták, nem azt a táncot járták. Hogy fog ide beilleszkedni ? - gondolta kétségbeesetten. Ezt nem lehet megszokni. Ezeknek az embereknek teljesen más a felfogása, mint neki. Mellélépett egy nem éppen délceg fiatalember, rámosolygott és kezet csókolt. Ettől kissé megenyhült, s engedte magát vezetni, de hamar leszakadt a kísérő karról, miután az másfele tévedt. Egy hatalmas csillár világította be a fő helységet, mely zsúfoltságig tele volt. Körbejárta a termet, számtalan elismerő mosolyt kapott, de valahogy egyik sem volt az igazi. Őszintének hatott, de nem hatolt a legbelsejébe, ahol érezhette volna, hogy attól a szíve megdobban. Ki is tért a további bókoló arcok elől, s meghúzódott egy virágokkal felfuttatott díszes oszlop mellett. Nem akarta magát kirekeszteni a társaságból, hiszen nincs szörnyűbb, mint a tömegben egyedül lenni. Szóba elegyedett, eszmecserét folytatott, de tudta az estének még nincs vége. Így nem érhet véget.

Egyszer csak meglátott egy jól ismert arcot. Önkéntelenül is elmosolyodott. Megtudta, hogy nem ez az egyetlen terem, s a legjavát még nem is látta. A sűrű tömeg útvesztőjén kellet átverekednie magát, hogy megtalálja azt a kicsiny báltermet, ahol az igazi táncparkett várja.

Rögtön fölkerekedett, nem veszítette szem elől barátját, sietett utána, s meglelte a helyet, amiért eljött ezen az estén a bálba. Az itteni dekoráció visszafogottabb volt, mint az előző óriás teremben, de valahogy mégis több eleganciát sugárzott. Tisztaság és szépség áradt belőle. Fehér rózsákkal borított oszlopok, apró égősorok, melyek kis drágakövekként csillogtak, s a hatalmas ablakokat szegélyező fehér függönyök emelték a terem fényét.

Egyre több ismerőst fedezett föl a tömegben, s örömmel konstatálta, hogy végre megtalálta a helyét.

A köszöntéseken és az udvariassági csevegéseken túl azonban valami még hiányzott. Azt est fénypontja még mindig nem érkezett el. Sokaknak rendkívül örült, de mégsem azért érkezett ide, hogy apró-cseprő témákról beszélgessen, hanem valami más hozta ide. Valami hiányzott. Valaki hiányzott. Félre állt az ablak elé, ahonnan a hűs éji szellő fújta arcába a frissítő levegőt. Ő miért nincs itt ? - kérdezte magától. Rosszkor jöttem ? Nem vagyok még kész ? Nem kéne így éreznem?

A párokat figyelte, akik számára ezen az estén partnerükön kívül semmi sem létezett. Az andalító zene ritmusára mozogtak a csillogó parketten, s táncukból senki nem tudta őket kizökkenteni. Bár néhol egy-két pár felbomlott, valahogy mindig került helyükre valaki más. Tudta, hogy nem kéne magát nyomorultul éreznie, hiszen nem ő az egyetlen, aki a periférián áll, de valahogy mégis rosszul esett. Ilyenkor harcok dúltak belsejében, de nem engedte, hogy az elkeseredés úrrá legyen fölötte. Nem engedhette. A Bál nem állhat a boldogsága útjában.

Elhatározta, hogy kerít magának egy pohár frissítőt, de mivel ebben a teremben nem voltak kihelyezett asztalok, visszatért a nagy helységbe, ahonnan jött.

Az imént megnyert egy belső csatát, arca felragyogott, szája széles mosolyra húzódott, noha nem találta még meg amiért jött. Ez a kis arckifejezés, az érzelmek tükrözése valahogy behatoltak belsejébe is, mert elkezdte élvezni az estét. Értékelte a hangulatot a sok szépséget, a gyönyörű zenét.

Egy hosszú márvány pulton megnyerő külsejű pincérek mérték az italt, s készségesen töltöttek neki is egy pohárral. A karcsú nyakú talpas poharat szorongatva körbetekintett. Itt is szép táncot jártak, s milliónyi ékszer vonzotta a tekintetet. Ismét kapott sokat sejtető pillantásokat, de szíve mélyén tudta ez nem az igazi. Akárhányan, akárhányszor kérik föl táncra léphet ide-oda, pöröghet, foroghat, de tudta végül nem fog itt maradni, s akivel itt találkozott azt majd óvatosan maga mögött hagyja.

Harcok dúltak belsejében, de még mielőtt elkezdődhetne, tudta a kimenetelét.

Vissza sem nézett, s máris a kicsiny teremben találta magát az övéi között.

Itt mindenki úgy öltözött, mint ő, hasonlóak voltak az ékszereik, mégsem voltak unalmasak, vagy egyszínűek. Itt mindannyian ugyanazt a táncot járták. Azt a táncot, arra a zenére.

Ezúttal a boldog párokat látva arcáról nem hervadt le a mosoly, tudta ma este még ő is sorra kerül...