Ulpiusblog

Rátaláltam az Ulpius-ház könyvek blogjára, ahol a kiadott könyvekről lehet ismertetőt, véleményt, kritikát írni. 
Én is írtam már egyet, a linken elolvashatjátok:
http://ulpiushaz.blog.hu/2012/11/26/fabian_janka_lotti_oroksege_bikki_noemi_irasa

Polyvore

Ha szereted a divatot, a ruhákat, kiegészítőket, ha egy kis ötletre vágysz öltözék ügyben, ha új stílust szeretnél kipróbálni vagy szeretnél csodás összeállításokat nézegetni, akkor biztosan tetszene a Polyvore oldal, ahol elkészítheted saját szettjeidet temérdek ruha, ékszer és divatkellék tárházából kiválogatva, amelyeket emellett meg is vásárolhatsz. Én is szoktam képeket készíteni az oldalon, a következő linken megnézheted a profilomat: http://amyofno.polyvore.com/
Ha tetszenek a képek, lehet őket likeolni, sőt fel is lehet iratkozni, hogy folyamatosan követni lehessen a különböző alkotók munkáit.

Ezeket a képeket egy most készülő hosszabb novellám előkészületeiként állítottam össze, a két főszereplő külső és belső jegyeire utalnak. 

By Ada

A következő rövid történet Ada írása, mostantól tőle is olvashattok novellákat a blogon.

Az Olajfák hegyén

• Visszavonulás! – ordította a szakaszvezető.

A csapat tagjai egymást fedezve próbáltak visszajutni a fedezékbe. Mindeközben a szövetséges irániak, szírek és pakisztániak sortüze folyamatosan ritkította a menekülő katonákat. Ekkor a frontvonal másik oldaláról BM-21 Glad fegyverekkel rakétákat lőttek ki, ezzel megzavarva az ellenséget. Sűrű, fehér takarófüst töltötte meg az Olajfák hegyét, ami az ellenséges lövészeket megzavarta. Már csak vaktában lövöldöztek. András teljes erejéből szaladt, félig lehajolva, nehogy halálos találat érje a fején, esetleg a mellkasán. Életben maradt társaival együtt sikerült átszelni „senki földjét” és eljutni a menedékhez. Nem voltak lövészárkok, mint az első és második világháború alatt. A védelmet az elhagyatott épületek jelentették - itt helyezkedett el a tüzérség.

• Elvesztettük Jimet, Avrahamot és Natanaelt. – jelentette a tábornoknak.

Válogatott csapatuk, mely amerikai, brit, magyar és izraeli katonákból állt, felére csökkent az elmúlt két hét alatt. A mostani akciójuk is sikertelennek bizonyult. András leült egy székre. Nézte, ahogy az egyik orvos bekötözi megsebesült társa karját. Egy másik férfinak a lábát találta el egy repesz. Száját összeszorítva tűrte, ahogy kitisztítják a sebét. András csak könnyebben sérült meg, miközben menekültek arccal a földre zuhant - felrepedt szemöldökéből most vér csordogált. Ebben a pillanatban nem érzett semmi fájdalmat. Eszébe jutott édesanyja aggódó arckifejezése, amikor elbúcsúztak. A háború már csaknem fél éve tartott. Minden az Izrael és Irán közti konfliktussal kezdődött. A két ország közti diplomácia kudarcba fulladt, így Izrael úgy döntött, csapást mér az arab országra, hogy feltételezett atomfegyverkezési programját megsemmisítse. Pakisztán már jó előre jelezte beavatkozási szándékát Irán oldalán, és Szíria mellett Kína és Oroszország is „szövetséges” erőként lépett fel. Az izraeli interakció óhatatlanul bevonta az USA-t is a konfliktusba. Innen már csak egy lépés vezetett a globális háborúhoz. Magyarország a NATO tagjaként hadsereggel szolgált Izrael oldalán, csakúgy, mint a többi tagállam. Így került András is erre a frontra. A palesztinok is remek lehetőséget láttak arra, hogy elfoglaljanak izraeli területeket Jeruzsálemmel együtt - melyet a jövendő Palesztin állam fővárosának kiáltanának ki - így szintén Irán oldalán beléptek a háborúba. A szövetséges erők megpróbálták bevenni Jeruzsálemet. Az Olajfák Hegye jelentette az egyetlen akadályt számukra. András azon tűnődött, sikerül-e megakadályozniuk az ellenség előrenyomulását. A következő órákban csend jellemezte a frontot. Új tervet próbáltak felállítani az ellenség visszaszorítására. A háborús konfliktus komplex okokat foglalt magába: faji, etnikai, vallási- és gazdasági okokat. Cél a teljes zsidó nép kiirtása volt. Már a háború beköszönte előtt mindennaposak voltak a rakétazáporok az ország területén… András sosem hitt igazán Istenben. Azt már sejtette, hogy van valamilyen erő, ami minden felett áll, de nem tudta pontosan megnevezni. Szolgálata óta azonban számos furcsa dolog történt vele. Sorolni kezdte magában a szokatlan eseményeket. Április nyolcadikán aknamezőn rohant át anélkül, hogy azok felrobbantak volna. Ő persze még csak nem is sejtette, hogy minden egyes négyzetméter, melyen áthalad valódi halál-zóna. Társai el voltak képedve. András, maga sem értette a helyzetet. Aztán ott volt május tizenkettő, a nap, melyre örökre emlékezni fog. Ramat Eshkol-ban voltak bevetésen. A városka már egy ideje elhagyatott volt, egyszerűen lakhatatlanná vált az elmúlt hónapok alatt. A folyamatos rakétasorozatok elüldözték az embereket. András, Natanael, David, és a többi katona éppen felmérték a terepet, amikor András egy kislányra lett figyelmes. Szakadt ruha volt rajta, arca sápadt volt. Két kis kezét az égnek emelte, mintegy megadva magát. András egy fal mögül figyelte a jelenetet. Ahogy kijjebb hajolt iráni katonákat pillantott meg, akik fegyvereiket a kislánynak szegezték. Még tizenöt méter távolságból is látni lehetett, hogy a lány remeg. A fiatal katona erőt érzett magában. Az eszével tudta, hogy kockázatos lenne egy magánakcióba fogni, de a szíve azt súgta, hogy minden egyes emberi élet kincs, és segítenie kell a bajba került lánynak. Mivel csapatuk szétszóródott a környéken, most csak hárman voltak, ő, Nate és David.

• Megbolondultál? – suttogta David idegesen. – Háromszor annyian vannak, mint mi.
• Meg kell mentenünk! – felelte András eltökélten.

Natanael nem tudott szólni. Látszólag belül vívódott. Andráson egyfajta düh vett erőt, szíve hevesen vert. Kilépett a fal mögül, és minthogy a katonák észrevették, nem tehetett mást, imádkozni kezdett.

• Állj! – ordították az irániak, s idegesen rángatták fegyverüket. András feltekintett.

„Istenem, ha valóban létezel, kérlek, most mutasd meg! Segíts, hogy megmenthessem ezt a kislányt!” - fohászkodott magában. Ez a röpke ima a másodperc töredéke alatt suhant át az agyán, mégis úgy érezte, mintha percekig tartott volna. Ahogy ismét az ellenséges katonákra pillantott, meglepetten látta, hogy azok egy helyben, tétlenül állnak. Szemükben üresség kongott, mintha semmiről nem vennének tudomást, ami körülöttük zajlik. András szembeállt az egyik katonával fegyverét rászegezve, de az bambán keresztülnézett rajta. A megilletődött fiatalember megragadta a kislányt, és rohanni kezdett a fal felé. Amint társaihoz ért, vissza sem tekintettek csak rohantak, míg el nem érték a bázist. Később jobban át tudta gondolni a történteket. Egyértelmű, hogy valami természetfeletti részese volt, Nate és David pedig ennek a szemtanúi. Nate, keresztény lévén meg volt győződve arról, hogy amit láttak, az Isten műve volt. Úgymond „elfedezte” Andrást az ellenséges katonák elől… a fiú elmélkedését a tábornok érdes hangja törte meg.

• Éjszakára letáborozunk itt. – mondta.

András bólintott. Hirtelen beléhasított a felismerés, hogy elvesztette jó barátját, Natanaelt. A kettejük barátsága sokat jelentett számára, Nate mindig kiegyensúlyozott volt, András számára igazi támasz. Most még elhagyatottabbnak érezte magát, gyötrődött. Estére sem enyhült lelki fájdalma. Úgy határozott, pár percre kimegy a friss, esti levegőre. Kint szél támadt. Ahogy ott állt az Olajfák Hegyén, és nézte a csillagokat, eszébe jutott egy történet a Bibliából… Ábrahám története. Emlékezett valami olyasmire, hogy Isten azt mondta az „ős atyának”, hogy utódai be fogják tölteni a Földet… de miért is gondolt ő erre? Istenre. Lehet, hogy mégis igaz? Mind az, ami az elmúlt hetekben történt vele, az Isten műve volt? Akárhogyan is, nincs erre jobb magyarázat. Miközben erről elmélkedett, egy papírlapra lett figyelmes tőle pár méterre - a szél ide-oda fújta. Felemelte. Félhangosan olvasni kezdte: „Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban”. András nem hitt a szemének. Ennél több jel nem is kellett neki, most már biztos volt abban, hogy Isten igenis valóságos, és törődik vele. A felismerést öröm követte. Mosolyogva ment vissza a rozoga épületbe.

Két hónap elteltével az izraeli és szövetséges csapatok visszaszorították az ellenséges erőket az Olajfák-Hegyéről, majd egészen a Holt-Tengerig haladtak. Jeruzsálem Izrael kezében maradt.

Hallgass bele!

Vess rá egy pillantást! (Eye on it)

A Billboard 200-as listája élére került Toby Mac új lemeze, amikor kiadták szepremberben, jelenleg pedig az ötödik helyen áll a keresztény zenék listáján a "Me without you" című száma. 
Olyan dalok, melyre önkéntelenül is ütöd a ritmust, élvezetes modern zene, fülbemászó dallamokkal. Tartalmaz az album közös dalokat Lecrae-vel, Group 1 crew-al Jamie Grace-el és Britt Nicole-al, s egy csodás szerelmes dalt ("Made for me").

Fearless

Megjelent a Group 1 Crew új lemeze, Fearless (Rettenthetetlen) címmel. A tőlük megszokott pörgős számokat hallhatunk, emellett vannak lassab dalok is pl. a "He said", amit Chris Augusttal közösen énekelnek, s már a cd kiadása előtt közzé tettek egy klippel:

A cd jelenleg a Billboard Christian Albums listáján a 37. helyen áll, de ez ne tántorítson el attól, hogy belehallgass! :)