Maze runner

Az Útvesztő

Nem csoda, hogy nagy sikert aratott az Útvesztő, hiszen manapság eléggé népszerűek, a disztópikus regénysorozatok (Éhezők viadala, Beavatott stb.). Nekem sem okozott csalódást a film, olyan volt a történet, mint amit vártam, bár nem egy kérdés maradt megválaszolatlan. A látvány, a környezet pontosan közvetítette a kétely a küzdés és az elveszettség hangulatát. Izgalomból nincs hiány, az embernek tátva marad a szája és a szíve a torkában dobog. Természetesen megvannak a "hajszál híján" jelenetek, de nem teszik elcsépeltté a filmet, beleillik a történetbe.
Ami nem tetszett, az az információ hiánya, ami filmeknél általános és azért is lehet, hogy megnézzük a következő két részt, de mindenképpen el kell olvasni a könyvet, mert akkor jobban megéretjük a lényeget.
Főszereplőnk nem emlékszik semmire, amikor magához tér egy hatalmas falakkal körülvett tisztáson. Találkozik olyan fiatalokkal, akik már régóta élnek itt, és egy közösséget alkotnak saját szabályokkal, és feladatokkal. Nem sokkal érkezése után, eszébe jut a neve, így annyit tud magáról, hogy Thomasnak hívják és egy labirintussal körbevett rétre van bezárva  kb. harminc másik fiú társaságában. Nekem legalább száz kérdésem lenne egy ilyen helyzetben, de persze nem tudhatunk meg mindent egyszerre, türelmesen várni kell, hogy haladjon tovább a történet. Az itt élők már egészen beleszoktak a különös életmódba Thomas felbukkanása után viszont mintha minden megváltozna. Thomas valahogy más. A fiúk arra rendezkedtek be, hogy ne zargassák az éjszakánként a labirintusban garázdálkodó szörnyeket és valahogy élhető környezetet alakítsanak ki, Thomas viszont kíváncsi, nem nyugszik addig, amíg meg nem tudja mi az, ami körülveszi őket és, hogyan lehet innen kijutni. Makacssága és tenni akarása konfliktust szül, mely tragédiába torkollik.
Mindnekinek ajánlom a filmet, akik szeretik az izgalmas filmeket. Bár tinédzserek szerepelnek benne, nem egy könnyed, nyugis film.
A végével nem értek egyet és nem is értem, de majd meglátjuk a folytatást, ami mindent megváltoztat.

IcePrincess

Camilla Lackberg: Jéghercegnő

Ritkán olvasok krimit, de mégis eljutottam odáig, hogy a hónapok óta olvasatlan e-könyvet egyszer  megnyitottam s egy olyan történet bontakozott ki, mely teljesen elrabolt.
Egy kezdetben öngyilkosságnak látszó eset kapcsán nyomoznak egy svéd kisvárosban. Egy fiatal nőt felvágott erekkel a kádba fagyva találnak egy januári reggelen, de a szülei ragaszkodnak ahhoz, hogy ez gyilkosság volt. A megrázó sorsú lányt egy írónő találja meg, aki gyerekkorában jó barátnője volt az áldozatnak. Talán a régi emlékek, talán a tény, hogy ő találta meg, felelősséget téplál benne azért, hogy utánajárjon a dolgoknak, s a rendőrséggel párhuzamosan ő is nyomozásba kezd. A helyzete viszont nem egyszerű, meg kell bírkóznia a gyásszal szülei elvesztése miatt, s  azzal, hogy a házat, ahol legszebb gyermeki éveit élte, el akarják adni.
Ahogy egyre többet kutat az áldozat múltjában, lassan körvonalazódik miért is szakadt meg oly hirtelen és fájdalmasan kettőjük kapcsolata, miért költözött el a lány, és kik érintettek még ebben a szörnyű múltbeli eseményben.
Megjelenik a könyvben egy bántalmazott feleség, aki nehezen küzd a családon belüli erőszak ellen, és csak segítséggel képes onnan szabadulni, találkozunk egy alkoholista művésszel, akiről eleinte nem tudjuk miért csúszott szét az élete, és talán csak szánakozunk rajta, de kiderül a végén, hogy mint minden emberi deavianciának, ennek a hátterében is súlyos emlékek húzódnak.
Tragikus sorsú lakói vannak ennek a kisvárosnak, ahol senki nem készült fel egy gyilkosságra - vagy kettőre -, hiszen itt nem történik semmi, a függönyök mögött viszont valódi poblémákkal és szomorú emlékekkel küzd az ember.
Meglepően lebilincselő a történet, élvezetes, ahogy egyre többet és többet tudunk meg a szereplőkről. Annak ellenére, hogy a gyilkos kiléte nekem nem volt ésszerű, a történet végén további titkora derül fény és így elégedetten tehetjük le a könyvet.