Átnevelőtábor

Mit csinál a szülő elkeseredettségében, ha már semmi reményt nem lát arra, hogy fékezhetetlen tinédzser gyermeke megváltozzon ? Mit tesz, ha az ifjonc újra és újra kimarad éjszakánként, netán tiltott szereket rejteget a szobájában? Érdemes utánagondolni annak, hogy mi is ilyenkor a teendő, viszont nagyon sokan a könnyebb utat választották, ezzel olyan gyötrelmet okozva utódaiknak, melyet talán el sem tudnak képzelni.

Amerikában a hetvenes években jöttek létre táborok a kezelhetetlen fiatalok számára, egy ilyet mutat be az Átnevelőtábor (Boot camp) című film. A segítségre szoruló fiatalokat egy szigetre vitték el szülői beleegyezés és pénzbeli juttatást követően, hogy szófogadó, engedelmes gyerekké neveljék őket. Mivel a szigetet tenger veszi körül, nincsenek falak, vagy kerítések, a szökés úgyis lehetetlen. Az őrök volt katonák, akik nem mindennapi kegyetlenséggel kezelik a fiatalokat. Az ott lakókat hierarchia szerint csoportosítottak, melyet pólóikkal tettek nyilvánvalóvá. Az újak fekete pólót kaptak, fölöttük álltak a sárga, legfölül pedig a fehér pólósok, akik több ételhez, s ehhez hasonló kiváltságokhoz jutottak, valamint ők voltak azok, akik rövid időn belül szabadulhattak. A  tábor alapítójának filozófiája szerint az erkölcstelen ifjakat úgy lehet megtörni, s ez által a változás útjára terelni, ha nyilvánosan megalázzák, bántalmazzák, s mindenki előtt tetteik beismerésére kényszerítik őket. Bizarr az elgondolás, a lakók körbe ülnek, középre állítják az egyiküket, akit saját társai addig ütlegelnek, kínoznak verbálisan, amíg könnyek között be nem vallja miért is került ide. 

A történet főszereplője Sophie, akit nevelőapja küld a nevelőtáborba, s mikor erről barátja Ben tudomást szerez, tesz róla, hogy ő is odakerüljön. Megszöknek együtt, de a szabadság nem tart sokáig, lelepleződnek, s visszaviszik őket a borzalmak szigetére. Amikor már-már belenyugodnak abba, hogy a táborból csak a programban való részvétellel lehet kiszabadulni, egy tragikus esemény megváltoztatja a dolgok állását. Meghal egy fiú , akiről bár tudják, hogy nem tud úszni, mégis a tengerbe parancsolják a többi fiú után. Az eset elindít egy folyamatot a fiatalokban, mely képessé teszi őket, hogy kimondják a tényt, ami már a levegőben lógott, de senkinek nem volt mersze hozzá, kimondják, hogy a nevelési módszer nem hatékony, káros, és azonnal be kell fejezni. A fokozott hangulatban a feldühödött fiatalok fellázadnak, felgyújtják a tábort, s a vezetőt átadják az igazságszolgáltatásnak. A tinédzserekben akkora sebeket ejtett ez a téves rendszer, hogy ezek után a kérdés az, vajon mennyi idő után lesznek képesek megbocsájtani szüleiknek.