Csíkos

 Bizonyára sokunkkal megtörtént már, hogy miután rászántuk magunkat, hogy elolvassunk egy könyvet pár oldal után csalódottan csuktuk be, s emiatt az érzés miatt több hétnek, vagy hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy legközelebb kezünkbe vegyünk egy másik könyvet.

Így jártam én is egy pincében töltött hosszú nap után, amikor érdekes "kincsek" keresése céljából jártam odalent. Egy öreg, kopottas bútor legmélyén rábukkantam egy klasszikus, még a szüleim gyerekkorát idéző csíkos könyvre. Thury Zsuzsa A tűzpiros üveggömb című írásával a kezemben tértem vissza a szobámba, s rögvest neki is kezdtem az olvasásnak, mert azokról a tipikus csíkos és pöttyös könyvekről csak jókat hallottam. Pár oldal elolvasása után viszont csalódottan tettem le, mivel az addig olvasottak nem keltették föl az érdeklődésemet. A háború alatti titkos szervezkedésekről szólt. Egy kis család férfi tagját egyik nap elvitték, s csak az anya és a kislány maradt otthon, magukra hagyva a felforgatott házban. Eltelt legalább fél év, mire újra kezembe került a könyv. Éppen nem volt semmi dolgom, és mivel nem sokkal előtte olvastam az író egy másik regényét, ami megtetszett, úgy gondoltam adok még egy esélyt ennek a könyvnek. Mikor továbbhaladt a történet, meglepő módon egyre érdekesebb lett. A fiatal tapasztalatlan anya egyre elkeseredettebben kereste férjét, miközben fogalma sem volt arról, hogyan tartsa el a szétszakított kis családját. Két idős hölgy mellett talált magának állást, szeretett gyermekét viszont nem vihette oda, ezért kénytelen volt őt egy ismerőse családjára bíznia. A kislányt hamar megszerette a család, olyan bájos és ragaszkodó volt. Mint kiskutya a gazdáját, úgy követte a család fiát mindenhova, együtt játszottak, s mindenben követte őt. Az az idő, amit ott töltött azon a szép helyen, a különleges kertben, különleges emberek között felhőtlen volt számára, mert tudta, hogy anyja egyszer visszajön hozzá. Bár megbeszélték, hogy amíg tart a háború, és veszélyeknek vannak kitéve, addig az anya nem láthatja gyermekét a kislány érdekében, ő mégsem bírta tovább, eljött hozzá, hogy elvigye, de elhamarkodott döntésének következményeképp rosszkor voltak rossz helyen, s haza már nem jutottak. A hűvös, sötét éjszakában siettek haza, amikor az utca végén fegyveres katonák tűntek föl, akik embereket üldöztek, és lövöldöztek rájuk. A pisztolygolyó a tanácstalan anyát is utolérte, de a zárt ajtók és ablakok mögött rettegő emberektől nem kaptak segítséget, így a hideg utcakövön fekve a rendőrség talált rá, s mellette egy kislányra, aki csodával határos módon még élt. Nevét nem tudta elmondani, sem semmi más információt, ezért nevelőintézetbe adták, ahol új nevet kapott. Itt zárul le a regény első része. A második része a túlélő kislányról szól évek múlva, mikor már csinos fiatal lány vált belőle. Szülei sorsa mindig is foglalkoztatta őt, ezért hosszas kereséssel, és mások segítségével feltárta múltját. Megtudta kik voltak a szülei, kik voltak azok a különleges emberek, akik annak idején befogadták őt, akik a második családja voltak. Régi ködös emlékek tisztultak ki szemei előtt, amikor meglátta gyerekkorának színhelyét, és az igaz szerelem is megtalálta őt.

A regény elolvasása után elégedetten raktam a könyvet immár a saját polcomra, mert semmi kétség, hogy megérte elolvasni, még úgy is, hogy nem rövid. Megtanultam, saját példámból, hogy ne ítélj első látásra, vagyis, ami eleinte nem tűnik érdekfeszítőnek, attól még adhat felejthetetlen élményt, ha képesek vagyunk arra, hogy jobban megismerjük. A regényt minden fiatal lánynak ajánlom, nem sablonos, nem a Hollywood-i szabályokat követő kiszámítható történet, hanem érdekes, megindító, és romantikus.