2012. szeptember 12., szerda

Akarj győzni!


Az ellenfél leütötte azt, akinek mindenki drukkol. A számolás hallatszik - egy - Az ütés váratlan és rendkívül fájdalmas volt. Még sohasem kapott ekkorát. - kettő - Mit keresek én itt ? Lehet, hogy nem kellett volna ilyen erős ellenfelet választani ? - három - A padlón fekve fölpillant edzőjére, s szeméből kiolvassa az e pillanatban legfontosabb szavakat: kelj föl képes vagy rá! -négy - Biztos menni fog ? Elviselhetetlen a fájdalom. - öt - Még mindig az edző szemébe néz, aki kitartóan bátorítja: menni fog! - hat - Összeszedi minden akaraterejét, megfeszíti izmait, és elkezd föltápászkodni. Belekapaszkodik a gumikötélbe, és húzza föl magát. Az izmai égnek, de csak húzza, húzza magát. - hét - Már csak egy húzás, ne add föl! Karizmai engedelmeskednek az immár szilárdan eltökélt akaraterőnek, s az ökölvívó újra talpon. Még kicsit tántorog, de gyorsnak kell lennie, nehogy újra a padlón kössön ki, az ellenfél lábai előtt heverve. - Ha idáig eljutottam, nem hátrálok meg, megnyerem ezt a meccset, diadalmaskodni fogok. Nem azért edzettem idáig, hogy most veszítsek! Térdeit enyhén berogyasztja, ökleit fölemeli, mélyen az ellenfél szemébe néz, s már indul is, mint a megállíthatatlan vad, nekiront a másiknak, ütései csak úgy záporoznak. Az ellenfél hátrál, hátrál, már-már sarokba szorult amikor megkapja a végső, legpusztítóbb jobb horgot. Erről a horogról híres a mi bokszolónk. Aki egy perce még a földön küzdött a fájdalmaival, most akkora ütést mért az ellenfélre, hogy az ettől azonnal bedobta a törölközőt.

Az ölébe hullott a győzelem? Ingyen kapta? Semmiképen sem! Meg kellett küzdenie érte. Mindenkinek meg kell harcolnia a maga harcát, de sokszor először legbelül kell eldönteni, hogy nem vagy hajlandó veszíteni. Legtöbbször a képesség megvan rá, csak az akarat nincs.

2 megjegyzés: