Az ellenfél leütötte azt, akinek mindenki drukkol. A számolás hallatszik - egy - Az ütés váratlan és rendkívül fájdalmas volt. Még sohasem kapott ekkorát. - kettő - Mit keresek én itt ? Lehet, hogy nem kellett volna ilyen erős ellenfelet választani ? - három - A padlón fekve fölpillant edzőjére, s szeméből kiolvassa az e pillanatban legfontosabb szavakat: kelj föl képes vagy rá! -négy - Biztos menni fog ? Elviselhetetlen a fájdalom. - öt - Még mindig az edző szemébe néz, aki kitartóan bátorítja: menni fog! - hat - Összeszedi minden akaraterejét, megfeszíti izmait, és elkezd föltápászkodni. Belekapaszkodik a gumikötélbe, és húzza föl magát. Az izmai égnek, de csak húzza, húzza magát. - hét - Már csak egy húzás, ne add föl! Karizmai engedelmeskednek az immár szilárdan eltökélt akaraterőnek, s az ökölvívó újra talpon. Még
kicsit tántorog,
de gyorsnak kell lennie, nehogy újra a padlón kössön ki, az
ellenfél lábai előtt heverve. -
Ha idáig eljutottam, nem hátrálok meg, megnyerem ezt a meccset,
diadalmaskodni fogok. Nem azért edzettem idáig, hogy most
veszítsek! Térdeit enyhén berogyasztja, ökleit fölemeli, mélyen
az ellenfél szemébe néz, s már indul is, mint a megállíthatatlan
vad, nekiront a másiknak, ütései csak úgy záporoznak. Az
ellenfél hátrál, hátrál, már-már sarokba szorult amikor
megkapja a végső, legpusztítóbb jobb horgot. Erről a horogról
híres a mi bokszolónk. Aki egy perce még a földön küzdött a
fájdalmaival, most akkora ütést mért az ellenfélre,
hogy az
ettől azonnal bedobta a
törölközőt.
Az
ölébe hullott a győzelem? Ingyen kapta? Semmiképen sem! Meg
kellett küzdenie érte. Mindenkinek meg kell harcolnia a maga
harcát, de sokszor először legbelül kell eldönteni,
hogy nem vagy hajlandó veszíteni. Legtöbbször a képesség megvan
rá, csak az akarat nincs.
Ez az egyik kedvenc novellám Tőled, mert rövid, de velős, és szuper az üzenete.
VálaszTörlésKöszönöm
VálaszTörlés